Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egri találkozó

2015.05.10

„Krisztus követségében járunk”

 

eger_beszamolo_kkj_01.jpg

 

Ezzel, a második korintusi levélből vett mottóval zajlott az a találkozó, melyet az Egri Főegyházmegye egyházközségeinek újonnan megválasztott képviselőtestületi tagjai számára tartottak április 25-én az egri bazilikában. Ternyák Csaba egri érsek meghívására mintegy 2500-an érkeztek az egyházmegye minden szegletéből.

 

Kazincbarcikáról és a hozzá tartozó fíliákból 26-an keltünk útra, hogy részt vegyünk e jeles napon. Akadt, aki már többször, de természetesen volt olyan, aki először járt ilyen találkozón. Mindenesetre az esemény méltósága megkívánta, hogy megfelelő lelkülettel érkezzünk a székesegyházba, ennek megfelelően az utazás közös imádsággal telt.

Az egész napos program köszöntővel és a tertia, zsolozsmás imával kezdődött. Ezután, sorrendben Palánki Ferenc püspök atya, Dr. Linczenbold Levente teológiai tanár, tardi plébános és Dr. Csizmadia István a bazilika plébánosa előadásait hallgattuk meg. A püspök atya az emmauszi tanítványok történetéről tartott beszédében kiemelte, hogy mi, képviselők mindannyian küldöttek, apostolok vagyunk, hiszen Isten igéjét képviseljük, Jézus képét viseljük, mutatjuk az emberek felé. Mindezt nem lehet reményvesztetten, csüggedten. Az apostolok sem tudták legyőzni magukban a szomorúságot, amíg fel nem ismerték a feltámadt Jézust és miután megkapták a Szentlélek kegyelmét mindannyian elfogadták Húsvét örömteli üzenetét, kinyílt a szívük és megértették az írásokat. Mivel a kereszténység az öröm vallása, az Isten és egymás felé megnyílás vallása, ezért le kell győzzük a bennünk lakozó reménytelenséget és csüggedtséget, de nem egyedül, mert Jézus ebben is, mint ahogy mindenben segít nekünk. Palánki püspök atya elmondta még, hogy áldozatokra, a képviselők áldozataira van szükség ahhoz, hogy az egyházközségünk elnyerjen valamit Isten irgalmából. A kereszt hordozásában nincs szabadnap, mint ahogy Isten szeretetében sincs.

Linczenbold Levente az előadásának „Még abban az órában útra keltek” (Lk 24,33) volt a címe. Ebben kifejtette, hogy útra keltünk és útra kelünk mi is mindig, de nem mindegy, hogy milyen irányba. Rajtunk múlik, hogy merre megyünk. Keseregve, panaszokkal telve elindulunk valamerre, mint a tanítványok Emmausz felé, és közben azt mondogatjuk magunknak, hogy ez így nem fog menni. Párhuzamot vont a képviselő tagokkal, ahol sokszor mindenkit csak a saját baja érdekel, és nem foglalkozik az egyházközség problémáival. Aztán, amikor mellénk szegődik az Úr – ahogy tette azt Jézus is a tanítványok esetében – a szívünk telve lesz bizakodással és „elmegyünk hirdetni Őt Jeruzsálembe”.

A tardi plébános kiemelte, hogy megválasztottnak lenni felelősség, viszont akit kineveznek képviselőnek, még nem plébános, hanem híd a plébános és a hívek között. Meg kell tanulni jól segíteni, tanácsot adni, ahogyan az egy tanácsadó testület tagjaként illik.

Csizmadia István atya a beszédének a „Felismerték Őt a kenyértörésben” (Lk 24,13) címet adta, melyben rávilágított, hogy a szentmisében minden alkalommal mi is felismerjük Őt, vagyis Jézust. Magunkhoz vesszük, táplálkozunk vele, imádjuk Őt, ezért ő éltet bennünket és erőt ad, ahhoz, hogy hirdessük az utolsó vacsora titkát.

 

Az előadások után a nap tetőpontja az ünnepi érseki szentmise következett, melynek szentbeszédében Ternyák Csaba kiemelte, az evangélium örömhírt jelent. Krisztus örömhírét szeretnénk mi is életünk és egyházi szolgálatunk középpontjába állítani. Később rámutatott: egyházmegyénk életére tekintve, számos területen a megújulást tapasztaljuk. Ha épületeinkre, növekvő számú iskoláinkra nézünk, akkor ezek bizalommal töltenek el bennünket. Közösségeink, bár az elvándorlás és az elöregedés megtizedeli őket, mégis képesek állandóan megújulni. Mai találkozónk mottója is ezt szolgálja: „Krisztus követségében járunk”. Amikor Szent Pál apostol ezt írta a korinthusi híveknek, elsősorban önmagára vonatkoztatta ezt a követséget. Ebben a követségben azonban részesednek nemcsak az apostolutódok, hanem a papok és a papok munkatársai is. Kérte a jelenlévőket, hogy segítsenek a papi hivatás presztízsének visszaállításában.

 

Az ízletes ebéd elfogyasztása után a délutáni program Urbán Péter orgonakoncertjével kezdődött, melyet a tanúságtételek követtek. Ezekben szintén megannyi lelkesítő és buzdító szavakat hallhattunk, sokszor megannyi hasonlóságot felfedezve a hallgatóság két és fél ezres soraiban ülők egyéni sorsaiban. A nap lezárásául elimádkoztuk a lorettói litániát és az érsek atya köszönetnyilvánítása meghallgatása után indultunk el hazafelé, örömteli és nyitott szívvel, hiszen tudtuk, hogy „Krisztus követségében járunk”!

 

A mappában található képek előnézete Krisztus_követségében