Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czakóné Bulla Magdolna „Pro Magnanimitate Tua”ezüstérmet kapott

2016.11.17

czakone_b_magdolna.jpgA mai napon egy rendkívüli emberrel találkoztunk. Ismertük, tudtunk róla, a munkásságának főbb állomásait is ismertük, de beszélgetni vele – az eddigiekben – nem volt szerencsénk. Most derült csak ki, hogy mennyit vesztettünk.

Czakóné Bulla Magdolna – Magdi – városunk szülötte, ide járt iskolába. Azokban az épületekben töltötte kisiskolás éveit, amik már nem is léteznek, de lelkében elevenen élnek még. Nagyapja – aki amíg a rendszer meg nem tiltotta neki – kántortanító volt, egyik legmeghatározóbb személyisége volt életének. Tőle tanult erkölcsiséget, kitartást, és mindenekelőtt az Istenben való feltétlen hitet. Mivel nagyszülei a felvidékről kerültek ide városunkba, otthon három nyelven beszéltek. Magyarul, németül és szlovákul. De a nyelvek felé csak később fordult az érdeklődése. A város gimnáziumában, a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium elődjében végzett középiskolásként. A politikai rendszer keményen beleszólt a továbbtanulási lehetőségeibe. Egyházi kötődése miatt az első évben nem vették fel az egyetemre, de nem véletlenül vezette a gondviselés az akkori automatizálási főiskolára, ahol fordított orosz nyelven, és titkárnőként is segédkezett. Sokat fejlődött ezalatt az év alatt, és itt ismerte meg élete nagy szerelmét, a mai férjét. A következő évben maximális pontszámmal felvették a debreceni egyetem orosz-német szakára. Kiválóan tanult, így aztán kijutott Kijevbe, Moszkvába. Nehéz volt összehangolni az iskolát, az utazásokat, és a családot. Az egyetem után a fészekrakás és munkahelykeresés évei jöttek. Szeretett volna a volt gimnáziumában elhelyezkedni, ott azonban nem kapott állást. De rövid kitérők után a Miskolci Egyetem Vegyipari Automatizálási Főiskolai Karán – városunkban – helyezkedett el, ahol élete legszebb, de egyben legmozgalmasabb éveit töltötte el. Orosz szakmai nyelvet és németet tanított. Évente több hetet töltött diákjaival Berlinben és Szovjetunió több városában. A főiskola megszűnése miatt – kis kitérő után – az Irinyiben tanított, közben megnyitotta a magán nyelviskoláját, ami igen sikeresen működött és működik ma is. Több nagy pályázatot megnyert, így lehetősége nyílt arra, hogy óvodás kortól 12 évig taníthatott német nyelvre fiatalokat. Nagyon eredményes volt ez az együttműködés. Azon kívül, hogy nyelvvizsgát szereztek már nyolcadikos korukra, meghatározó volt a pályaválasztásukban is ez az időszak. Viszont nagy a hiányérzete, mert ez a projekt nem folytatódhatott.

A Harangszó című egyházközségi kiadvány először 1996. augusztus 20-án jelent meg, melynek megszületésének – Medvegy János atyával együtt – szorgalmazója volt. Húsz évig végezte a lap szerkesztését. Ez egy igen összetett feladat volt – és az lenne ma is – mert a technikai háttér eleinte igen kezdetleges volt, kiadót, alkalmas cikkeket támogatókat keresni, szerkeszteni, tördelni. Témát keresni, grafikákat, képeket válogatni, a cikkekhez írókat találni. Az évek során sikerült egy színes képekkel, grafikákkal tűzdelt tartalmában igényes egyházi magazinná alakítani a kiadványt. Teljes embert kívánó feladat volt ez önmagában is, különösen a család és munka mellett. De a kiteljesedés lehetőségét is magában hordozta ez a feladat. Az egyház és Isten iránti szeretete és tisztelete vezérelte. Sikerült szeretetteljes emberi kapcsolatokat kiépíteni, segítőket, alkotótársakat találni. Az egész országban ismerték és keresték a hívek ezt a kiadványt. Seregély István nyugalmazott egri érsek például „öreg olvasónak” nevezte magát. Több elismerést kapott az eltelt idő alatt. 

 

nagylelkusegedert_erem.jpgOktóberben vette át a Ternyák Csaba érsek atyától az Egri Főegyházmegye „Pro Magnanimitate Tua” („Nagylelkűségedért”) ezüstérmét munkája elismeréséül a Szent Teréz napi ünnepi szentmisén. A hívők nagy tapssal köszönték meg az elmúlt 20 év munkáját, Magdi pedig meghatottan emlékezett vissza az elmúlt évekre, kiemelve nagyapja szerepét abban, hogy ő maga el tudott indulni az Isten által irányított úton. Szíve vágya lenne, hogy ez a kiadvány ne menjen veszendőbe, hanem legyen valaki, aki a szárnyai alá venné, és tovább működtetné ezt a kiadványt.

 

 

Lengyel Rózsa tanár

Szalézi Szent Ferenc Gimnázium