Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kazincbarcikaiak zarándoklata Szentkútra

2016.08.19

A MEGDICSŐÜLT NAGYBOLDOGASSZONY

kazincbarcikaiak zarándoklata Szentkútra

 

            2016. augusztus 14-én, vasárnap – Krokaveczné Marika rózsafüzér társulat vezetőjének, valamint Jancsurákné Éva szervezésében – Nagyboldogasszony-zarándokútra indultunk Mátraverebély-Szentkútra. Amikor reggel 6 óra előtt az autóbusz a Szent Család templom elé kanyarodott, a gomolyfelhők alól felkelt a nap, ránk hunyorította sugarait. Jancsurákné Éva köszöntött bennünket, János atyát, lelkivezetőnket és a buszvezetőt. A névsorból már csak a vadnai és putnoki társaink hiányoztak, akik útközben csatlakoztak hozzánk.

            János atya reggeli gondolataival és a dicsőséges szentolvasó imájával kezdte a kegyelmekben rejtőző utunkat. A tizedek előtt Szűzanya köszöntéseket énekeltünk, a tizedek után János atya Nagyboldogasszony-vonatkozású történeteinek jelentőségével lehettünk lelkileg gazdagabbak. A történelmi háttérből kiemelkedett Ince pápa, aki Mária nevének ünneplését terjesztette ki az egész egyházra, Maximilian Kolbe atya és Don Bosco Szűzanya tisztelete, akinek augusztus 16-án ünnepeljük születésnapját. Példát vehetünk még Boldog Ceferino – El Pelének, a cigányok védőszentjének Mária-tiszteletéről is. A történetek hűen kapcsolódnak zarándokutunkhoz, Nagyboldogasszonyhoz.

Mátraverebély-Szentkútra érkezvén már a kegytemplomhoz közeli körforgalomnál állhattunk meg, ahol papi áldással fogadtak és vezettek bennünket a templomhoz. Fehér virággal borított keresztünket követve - amelyet Bata Imre keresztény testvérünk ölelt át – énekelve borultunk le a csodásan felújított templom Szűzanya kegyképe előtt. Folyamatosan érkeztek a zarándokok, így a templomból a hegyoldalban épült keresztúthoz vonultunk, ahol imádkozva, énekelve végigjártuk Jézus szenvedésének útját.  Az ünnepi szentmise 11 órai kezdéséig a gyóntató helyekhez indultunk, ahol a szolgálatba János atya is bekapcsolódott. Lelki terheinktől megszabadulva helyet kerestünk a szentmisére csodásan feldíszített barlang oltára előtt. Folyamatosan érkeztek a szent lobogók, Mária-képeit vivő fiatalok, amikor megszólalt a harangszó, körülölelték az oltárt. A tömeg között bevonultak papjaink dr. Ternyák Csaba egri érsek kíséretében. A köszöntések után megkezdődött az ünnepi szentmise, amelynek énekeit a Köszöntünk Szentkút Csillaga c. búcsúsok énekeskönyvéből együtt énekeltünk. „Óh Nagyasszonyunk, nemzetünk reménye, rád szegezzük könnytelt szemeink…”  Zúgott az ének, zengett a napfénnyel borított völgy felett.

Az evangéliumi rész, amelyben Mária meglátogatja Erzsébetet, hogy együtt magasztalják az Urat, hihetetlenül beteljesedett. Elképzeltem ennek a két szent asszonynak az együtt töltött három hónapját, imáikat, amely az isteni jóság csodáját hívta elő.

A szentbeszéd a kőből kirakott kegyképeket szemléltette, amikor Isten fölvette Máriát a mennyei dicsőségbe, és ott megkoronázta. Földi életének befejezése után Jézus nem hagyta szent anyját, az isteni ige hordozóját a födi enyészetnek. A Názáreti Mária társa volt a szenvedésben, aki hitében engedelmesen a megváltás szolgálójává vált. Méltó arra, hogy fölemelje Őt, elvezesse abba a dicsőségbe, amely mindannyiunkra vár. A Szűzanya példa arra, hogy Isten terve bennünk is megvalósulhat. Nagyboldogasszony olyan útmutató számunkra, aki által a teremtő Istenhez mi is eljuthatunk. Minden keresztény ember számára ez a remény ünnepe is! – fejezte be érsek atya prédikációját. A végtelenül jóságos Isten ezt a hit-titkot hirdeti, ahol Jézus örökös helyet készített szent anyjának. Felhívta figyelmünket a Magnificat sorainak mélységére: „Magasztalja lelkem az én Uramat – örvendezve élek szárnyai alatt. Szolgálója lettem, lepillantott rám, alázattal zengi dicséretét szám…” A szentmise körmenetét több ezer zarándok kísérte meghatódva - követve az énekeket.

A délután kezdődő Mindenszentek litániája zárta az ünnepi eseményeket. Ebben a csodás, szent völgyben, a hatalmas tömegben – hisz mindannyian máshol helyezkedtünk el - mégis megtaláltuk egymást. Gyalogos keresztény társaink is csatlakoztak hozzánk. Csodálkozva szemléltük kegyelmekkel megtöltött létünket, amit még a nap sugarai is jól felmelegítettek.

            Az árnyas fák között várakozva hamarosan feltűnt az aranyló sárga busz, amelyen jóleső érzéssel helyezkedtünk el. Hazafelé János atya vidám vetélkedőt szervezett, majd elimádkoztunk egy tized rózsafüzért hazánkért és azokért, akik nem lehettek velünk. Köszönjük zarándokutunkat János atyának, Krokaveczné Marikának, Jancsurákné Évának, valamint gépkocsivezetőnknek, akik segítségével részesülhettünk a szeretet egységében.

 

Lángoló szeretettel siettünk áldott kegyhelyedre Szentkúti Szűzanyánk, mely számunkra a mennyország előcsarnoka, a kegyelemnek tárháza…”

(Ima a Szentkúti Szűzanyához)

 

Kazincbarcika, 2016.08.18.

                                                                       Zvadáné Farkas Erzsébet 

 

A mappában található képek előnézete Zarándoklat Szentkútra, 2016.08.16