Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Gyermekszívvel az Isten házában” ( I )

2017.06.21

ministrasok1.jpgAz utóbbi években egyre több fiatal dönt úgy, hogy szeretne rész venni az oltári szolgálatban és ministráns lesz. Közülük ketten, Ölveczki Boglárka és Zachar Jázmin, akik jelenleg a Kazincbarcikai Pollack Mihály Általános Iskola Árpád Fejedelem Tagiskolájának 6. osztályos tanulói, ám ősztől a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium 7. nyelvi osztályába fognak járni. Jázmin és Bogi nagy segítségünkre voltak abban, hogy interjút készíthessünk a jelenlegi ministránsokról, akik hétről-hétre készségesen részt vesznek a vasárnapi szentmiséken és szolgálatukkal kifejezik Isten iránt érzett szeretetüket.

 

  • Mit jelent számotokra ez a szolgálat?
  • Jázmin: Nekem megnyugvást jelent az, hogy rendszeresen, minden vasárnap itt vagyok. Szeretek itt lenni, felolvasni, szeretem hallgatni az atyák prédikációját.
  • Bogi: Számomra is egy kiváltság, hogy itt lehetek, mert manapság egyre kevesebb fiatal jár templomba, amelynek okát én nem igazán értem. Én kifejezetten szeretek a templomba járni, mert megnyugtat, és mert jó érzés kiállni előre, és ott segíteni.
  • Hogyan élitek meg, milyen érzés ott kint, elől állni?
  • Jázmin: Számomra megtisztelő, hogy ott állhatunk. Mindenki néz minket, segíthetünk az atyáknak, felolvashatunk.
  • Az elején nem tartottatok attól, hogy ott kint kell állnotok, szemben az emberekkel, és mindenki lát titeket?
  • De igen, kicsit féltünk, főleg, mikor először felolvastunk.
  • A felolvasást külön gyakoroltátok? Gyönyörűen olvastok, szépen és érthetően.
  • Jázmin: Előtte olyan fél-negyed órával szoktunk hamarabb menni, és az adott részeket elolvassuk kétszer-háromszor. Általában Bogi olvassa az olvasmányt, én meg a szentleckét, néha pedig Karcsi is segít.
  • Mi késztetett titeket, hogyan alakult az, hogy ezt a szolgálatot vállaltátok? Hogyan jött az ötlet?
  • Jázmin: Elsőáldozáshoz templomba kell járni. Amikor először voltam itt, megfogalmazódott bennem, hogy jó érzés lehet elöl állni. Bogi a legjobb barátnőm, és arra gondoltunk, hogy megkérdezzük, részt vehetünk-e ebben mi is. Azóta rendszeresen járunk templomba.
  • Bogi: Én is azóta járok, amióta Jázmin. Kiskorom óta járunk templomba, de egyedül én sohasem mertem elmenni misére. Amikor Jázmin elkezdett ministrálni, arra gondoltam, hogy csatlakozom hozzá. Szerintem ez nagyon jó döntés volt.
  • Jobban át tudjátok így élni a szentmisét? Jobban részt vesztek benne?
  • Jázmin: Szerintem igen, mert így van feladatunk, valamikor be is szoktunk járni próbálni, hogy mit hogyan kell, az ostyát hogy adjuk oda.
  • Bogi: Szerintem így kicsivel jobb, meg olyan, mintha így közelebb lennénk Istenhez. Olyan szempontból, hogy mikor elöl vagyunk, akkor olyan, mintha Neki segítenénk ott. Mintha Istennek szolgálnánk.
  • Mit szóltak a barátok, hogy ti ilyen szolgálatot láttok el a templomban; hogyan fogadta a baráti kör, tudnak róla?
  • Jázmin: Nekem főleg Bogi a baráti köröm, és mindketten itt vagyunk. A többiek közül voltak, akik azt mondták, nem értik, minek járunk ide, és hogy ők nem járnának. Az osztályunkból hárman-négyen járunk. A többiek csodálkoznak ezen, nem értik, miért szánjuk az időnket erre.
  • Nem volt olyan, hogy ez titeket elbátortalanított volna?
  • Nem, inkább bátorított.
  • Ösztönöznétek-e a barátaitokat is, hogy részt vegyenek ebben a szolgálatban?
  • Bogi: Szoktuk hívni őket, de néha azt mondják, hogy majd meglátják, máskor meg azt, hogy nem jönnek. Vegyes válaszokat kapunk.
  • Jázmin: Valaki például idejár a templomba, de fél ministrálni. Attól tart, hogy esetleg elront valamit.
  • Erősíti mindez a keresztény hiteteket?
  • Igen, egyértelműen. A Bibliát is jobban megismerjük így, a szentleckéken keresztül.
  • A dalokat, az ifjúsági mise felépítését hogyan látjátok – tetszik nektek?
  • Jázmin: Igen, modern dalok vannak, mi ki is szoktuk keresni a dalokat.
  • Bogi: Szerintem a fiataloknak így jobban tetszik, sokkal jobban érzik magukat. Modernebb énekek is vannak.
  • Úgy látjátok-e, hogy egy igazi, jó kis csapat van itt kialakulóban?
  • Jázmin: Ezt a csapatot Gábor testvér gyűjtötte össze; közel tízen vagyunk.
  • Mióta végzitek ezt a szolgálatot?
  • Másfél éve.
  • A jövőben is szeretnétek ezt folytatni?
  • Mindenképpen.
  • Hogyan lehet valaki ministráns; mi ennek a feltétele?
  • Nagyon egyszerűen: tizenöt perccel a mise előtt megkérdezzük, hogy segíthetünk-e. Ekkor még van idő átöltözni, és kiosztják nekünk a feladatokat.
  • Bogi: Feltétele nincsen. Aki jön, és részt szeretne ebben venni, szívesen látják. Sőt, még örülnek is, hogy jönnek ministránsok.
  • Milyen három szóval tudjátok leírni ezt a szolgálatot?
  • Jázmin: Megtisztelő, hogy elől állhatunk, lelkesítő, és örömteli.
  • Bogi: Megtisztelő, kiváltság, örömteli, lelki megnyugvást ad.
  • Nagyon köszönöm az interjút!

 

A cikk folytatása : „Gyermekszívvel az Isten házában”  ( II )

 

Mezőkeresztesi Beatrix és Elleh Hajnalka
a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium tanárai