Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EURÓPA MÉRTANI KÖZÉPPONTJÁN KARITÁSZ-SZERETET

2016.04.19

A mindennapi kötöttségünktől elszabadulva vidáman gyülekeztünk a Szent Család templom előtt. A reánk mosolygó napon - napsugár-színű autóbusszal - negyvennyolc keresztény testvéremmel indultunk útnak. Andrásfalvy János atya köszöntött bennünket, bemutatta az autóbusz vezetőjét – majd reggeli áldással, imával indultunk útnak. A dicsőséges szentolvasót egyházközségünk híveiért, papjaiért, a betegekért ajánlottuk fel. Mária-énekekkel köszöntöttük Szűzanyánkat. János atya ismertette úti-célunk napi programját. Elsőnek Tállyára érkezünk. Megkérte Szilágyiné Györgyikét, hogy ismertesse e város történelmét, nevezetességeit. Kossuth Lajost itt keresztelték. A Rákóczi szabadságharc idején itt volt a család birtoka. Már a XV. századtól városként említik e települést, ahol Európa földrajzi közepe található. Megnézzük a barokk római katolikus templomot, Lavotta János síremlékét. Károli Gáspár nevéhez is fűződik a település, e városban volt református lelkész. 

Innen Mádra indulunk. A mezővárost sok csapás érte. A törökök leégették, természeti katasztrófák érték, de a Rákóczi birtokkal együtt a bortermelő vidék mindig újraépült. A napóleoni-háborúra itt készültek, innen indultak el. A mádi zsinagóga épületét 2004-ben restaurálták, most teljes szépségében pompázik. Fehér Barnabás római katolikus gondnok elmondása szerint világhírű idegenforgalmi nevezetességgé vált, még az izraeli nagykövet is meglátogatta.

A mádi római katolikus templom középkori eredetű, barokk stílusban újították fel. Köszönettel megcsodáltuk a templom hatalmas képeit, falfestményeit, meghallgattuk történetét, amelyet a templom gondnoka tárt elénk.

Autóbuszunk továbbrobogott. A szőlőültetvényekkel teli dombokon megpillantottuk Hegyalja legősibb települését, Tarcalt, amely a hegylánc legdélibb peremén - a tokaji Nagy-hegy lábánál fekszik. Elsőnek a Terézia-kápolnát láttuk meg, amelynek felújított teteje csillogott a napsütésben. Tarcal kanyargós utcáin, műemlékei, szobrai között – a református és római katolikus templom alatt állt meg az autóbusz.  A 32 falépcsőn igyekeztünk fölfelé a szentmisére, amelyet János atya celebrált számunkra. A római katolikus templomot 1615-ben építették, 1776-ban barokk stílusban újították fel. Berendezése csodálatos, rokokó stílusú. Úgy érkeztem ide, mintha hazajönnék. E kedves templomot immáron 15 éve minden évben meglátogatom. Tarcalon, a mézédes források völgyében tartjuk az évenkénti alkotótáborunkat. Ismerem Tarcal mozgalmas történelmét. Szólhatnék Könyves Kálmán által itt tartott országgyűléséről, 1517-ről, amikor mezővárosként szerepelt, a geológiai ritkaságú bányatóról, a Nagy Kopasz hegyről, az 1562-es református zsinatról, a község építészeti emlékeiről, amelyek a Rákóczi családhoz fűződnek, a híres Királyi- és Sebő-kúriákról, az arénáról, ahol verseinket adjuk elő, és Tarcal legújabb nevezetességéről, az Áldó Krisztusról, amelyet 2015 tavaszán adtak át.

A szentmisét áhítatos csend vette körül. „Hálát adok az Úrnak minden időben!” – szólt a zsoltáros ének. János atya szentbeszéde szívhez szólóan Szent Bernadett életét vette körül, akinek tizennyolcszor jelent meg a fehérruhás Szűzanya. A templom baloldalán található a barlang – szinte életnagyságban Máriával és Bernadettel. Ő, aki nem szerette a látványosságot, mondta, olyan szeretne lenni, mint a seprű, amely teszi dolgát, majd a sarokba állítják. Egy ölelés, egy jó szó mindennél többet ér. Tanuljunk Bernadettől, aki példakép lehet egész életünk folyamán, hiszen nekünk is küldetésünk van. „Amíg szívem dobog Szűz Mária, nem szűnik szeretni téged soha…”

A szentmise után sietni kellett, a templom fölötti dombon lévő Áldó Krisztushoz nem mentünk föl, majd visszafelé, bíztatott János atya.  Tokajban – a Tisza rakamazi oldalán - ebéd várta azokat, akik azt megrendelték. Addig mi – vagy tízen - a parton bolyongtunk, és a fák alatt eszegettük meg kenyerünket. A belvárosi sétán egy volt kedves kazincbarcikai társunk kalauzolt. Átmentünk az Erzsébet királyné hídján, ahol nem győzöm elégszer megcsodálni a Tisza- és Bodrog találkozását. A szőke Tisza most még szőkébb volt – így a Bodrog zöldes színe összefolyásuk előtt érdekesen láthatóbbá vált.

Tokaj kiemelten szerepel az idegenforgalom területén, ami nem véletlen, 1986-ban visszakapta városi rangját. A világörökség részévé vált. A történelmi belvárosban sok a látnivaló. A Rákóczi-kastély, -pince, szobor, – a Rákóczi kút mind-mind külön történetet rejt. Megcsodáltuk a Fő téren lévő Jézus Szíve római katolikus templom szépségét, majd továbbsiettünk az újjávarázsolt zsinagógához. Jól elfáradtunk, mire felértünk az Öreg-pincéhez, ahol örömmel, szeretettel vártak bennünket. Jólesett a napsütötte Tokaj utcái után beülni a hűs pincében, megkóstolni a mézédes források völgyének gyöngyöző borát.

Az idő gyorsan telt. Visszafelé már nem mentünk föl a tarcali Áldó Krisztushoz, ami sokunknak szíve-vágya volt. A Tokaj-hegyaljai zarándoklat egy olyan karitászi-szeretet összefogáson alapult, amely a jövőben lehetővé teszi, hogy ezen az útvonalon újra egyesüljön! – ígérte meg János atya. Köszönjük a szervezőknek, Marikának, Begovné Katinak!

A KERESZT

Rettentő nehéz a terhem.

Ember! Segíts keresztemen.

Reszket vállam, sajog térdem -

Ember! Segíts a kereszten.

Hidd el, reád száll a kegyelem -

A pünkösdi áldott reggelen…

Ember! Segítek kereszteden.

ZFE.

Kazincbarcika, 2016.04.18.

                                                                  Zvadáné Farkas Erzsébet 

 

A mappában található képek előnézete Tokaji_hegyalja