Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyudíjas klub 2015. dec.

2015.12.16

December elsejére Évike összehívta a Nyugdíjas klubot, amely nagyon bensőséges hangulatban zajlott. Ismerkedés a szalézi szerzetestestvérekkel és Domonkos atyával, illetve az ő szülőhazájának karácsonyi szokásaival.

Domonkos atya elsőbbséget adott a két szalézi testvérnek, Gábornak és Tibornak, hogy bemutatkozzanak és beszéljenek munkájukról és életükről városunkban. Érdekes volt hallani, hogy egyikőjük sem úgy született és nőtt fel, hogy „én szalézi  szerzetes leszek, ha törik, ha szakad”. Isten útjai kifürkészhetetlenek, néhány kanyar után életük értelmét, Don Bosco útját járva találták meg.

gabor_testver.jpg Gábor testvér beszélt a szerzetesi életről és arról, hogyan került kapcsolatba a szaléziakkal és hogyan, ki által szerette meg, érlelődött meg benne a szerzetesi hivatás és a közösségben megélt mindennapokról.

 

tibor_testver.jpg

Tibor testvér pedig az oratóriumról és az animátorokról beszélt, ismertetett minket a munkájuk, hivatásuk nehézségeiről, fontosságáról és persze a szépségéről.

 

A nyugdíjas klub tagjai más világban nőttek fel, mint a mai fiatalok és egy kis párbeszéd is kerekedett a mai fiatalok bizalmas tegezős beszéde miatt.

domonkos_atya.jpg

 

Domonkos atya azzal indított, hogy aki nem beszéli jól a magyar nyelvet az vetíteni szokott. Így vetítette le szülőhazája térképét és elhelyezkedését az ázsiai földrészen. Meg is vendégelt minket eredeti vietnámi teával és kávéval, melyet nagy örömmel és élvezettel fogyasztottunk.

 

A fő téma, az ottani karácsonyi szokások ismertetése volt. Nagyon aktívan és kreatívan készül mindenki a Karácsonyra. Igyekszik valamilyen díszt, ajándékot, betlehemet készíteni saját kezűleg és nem vásárolni készen a boltokban. A keresztények, akik nem sokan vannak  a teljes lakosság 7%-a, próbálják az ünnepet közkincsé tenni. A Mikulás, akiről nem tudja a többség, hogy ki is volt és miről nevezetes, de azért nagyon fontos szerepe van az ünnepekben. A fenyőfa kultusz ott is meg van, de műfenyő, mivel a meleg éghajlat miatt ott nem honos a fenyőfa.

Vietnámban az igazi családi ünnep Szilveszterre tevődik, mert akkorra térnek haza a család tagjai. Domonkos atya most nem megy haza, mert édesapja halálának egy éves évfordulójára akar otthon szentmisét bemutatni. Megérdemli az édesapja, mert 9 gyermeket nevelt, abból már egy pap, egy pedig most jár teológiára ő is pap lesz. Kérte az atya, hogy érte is imádkozzunk, hogy minden sikerüljön.

Beszélt arról, hogy hazánkban már négy vietnámi pap van. Pesten élő honfitársaikkal tartják a kapcsolatot és rendszeresen tartanak szentmisét a közösségnek.

 

A találkozó végén a Csendes éj énekkel búcsúztunk, melyet magyar, német és vietnámi szöveggel is elénekeltünk a vetítő segítségével. Talán mi is szereztünk egy kis örömet Domonkos atyának, hogy az anyanyelvén is énekeltünk.

 

Isten vigyázza és őrizze a szalézi szerzeteseket városunkban!

 

Farkas Gábor

 

A mappában található képek előnézete Nyugdijas_klub_december