Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KILENCÉVES A SZENT CSALÁD TEMPLOM

2016.09.01

Az üdvösség helye

 

szcs-templom-latkep3.jpg

 

            Régmúlt időnek tűnik, amikor az új kazincbarcikai római katolikus templomunk felszentelésre került. Szinte hihetetlen, hogy az alapkőletételtől számítva két év alatt felépült ez a hatalmas XXI. századi templom, amíg régen évtizedekig építettek egy templomot. Amíg készült, kértem a jó Istenemet, hogy megérhessem átadását – és lám, azóta már kilenc év telt el.

 

            A szabadtéri Szent István király napi szentmise után újra ünnepelhetünk! A csodálatos Mária-kápolnában – a szentolvasó ima alatt - hálát adtam Istenemnek és Szűzanyámnak, hogy ennek az évfordulónak részese lehetek. Az ünnepi szentmisét a Szent Család kórus hangjai tették még felemelőbbé. Ezen ünnepre ajándékot is kaptunk Quadros Lytton atya személyében, aki a szentmisén mutatkozott be a híveknek, celebrálta a szentmisét. Mint Vitális Gábor plébános atyánk ismertette, egyházközségünknek – de a Don Bosco Iskolának és a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium diákjainak is – szükségük van új lelki vezetőre, főleg most, az új sportcsarnok átadása előtt és után is. Lytton atya Budapestről érkezett, már nyolc éve szolgál országunkban. A Szalézi Szent Ferenc Gimnázium igazgatóhelyettesi feladatát kapta. Kedves hangja szép kiejtésű magyarsággal szólt hozzánk. A szentbeszéd emberi egyszerűségében a hit ajándékát, a templom lényegét emelte ki. Innen indulhatunk – apró lépésekkel haladhatunk – a nagy találkozás felé. Gyermekkori emlékét említi, amely példakép lehet arra, hogy a hit nemcsak Istentől való, hisz bennünk él kicsi korunktól, csak fel kell éleszteni magunkban. Emlékszik, amikor 10-12 éves korában állt a sportpályán a kapuban, kérte az Isten segítségét, hogy sikerüljön kivédeni a lövést. Élete során megtapasztalta, hogy ha helyesen próbáljuk irányítani a bennünk lévő hitet – ami sohasem könnyű – akkor megtalálhatjuk életünk értelmét. Igent mondhatunk a jóra, betekinthetünk magunkba most itt is, a kilencéves templomunkban. Ide hív és vár bennünket, ahol meg tudunk állni és megpihenhetünk. Budapesti állomáshelyén történt, hogy egyik ismerőse tagadta az isteni hitet, de a magyar himnusz hangjai alatt könnybe-lábadtak szemei. Ott lappangott benne a hit parancsa - „Isten, áldd meg a magyart…” gondolata. Biztosan fog tudni igent mondani – szavakkal is. Mert hiábavaló a szép templom, ha én üres vagyok. Isten bízik bennünk, engedelmeskedjünk hívására, igyekezzünk minden nap igent mondani a késztetésre, támaszkodjunk hitünk erejére.   

 

A megható szentbeszéd betöltötte lelkemet, úgy éreztem, nem hiába vagyunk itt, ebben a kilencéves templomunkban. Hitünk megerősítésének imája alatt - a most itt lévő hívők igenje által is bebizonyosodott - Kazincbarcikán ez a templom betölti hivatását. Emlékszem, amikor átadásra került, többen úgy véltük, majd üresen fog kongani ez a hatalmas nagytemplom. Ám Isten úgy látta helyesnek, megszólítja azon híveit is, akik eddig nem tudtak igent mondani. Olyan plébánost és papokat küldött hozzánk, akik méltóképpen képviselik Isten útmutatásait, példaértékű munkát végeznek nemcsak a templomokban, hanem az egyházi iskolákban is.

 

            A Szent Család énekkar mennyei hangjai – a szentmise áldozati része – a himnuszok olyképpen egésszé tették az évfordulót, amit otthonom csendjében is újraélhetek. Hálát adok Istennek, hogy a Szent Család templomban gyakorolhatom hitemet, ahonnan mindig lelki békével távozhatom. Köszönetet mondunk a kedves vendéglátásért, az egyházi imacsoportok munkáiért, a hívek odaadó szeretetéért, amivel az üdvösség helyét, ezt a templomot körülölelik. Isten áldja meg papjainkat, kántorunkat, az énekkart, a képviselő testületet, segítőiket, hogy ez a csodálatos templom a továbbiakban is ilyen áhítatos lélekkel töltse be hivatását – a Szent Teréz kedves, régi templomunkkal együtt.

 

Szomjas a lelkem – tenni a Csodát!

Lehívni csendben az Egek Urát.

Adni ezreknek, kik bénák és vakok –

Míg lelkemből is Krisztust faragok.”

(a szerencsi temlom felirata)

 

Kazincbarcika, 2016. augusztus 28.

Zvadáné Farkas Erzsébet