Római Katolikus Plébánia Kazincbarcika

Andrásfalvy János atya a bevezetőjében sajátos párhuzamot vont a kommunikáció világnapja és a keresztelkedés valamint az elsőáldozás között. A keresztelkedés és az elsőáldozás megerősítik az egyházközösséghez való tartozást, ahol lehetővé válik, hogy részesüljünk az egymással és Jézussal való beszélgetés örömében. Az elsőáldozás az a különleges pillanat, amikor megvalósul a Jézussal való belső kommunikáció.

János atya ünnepi prédikációjában felhívta figyelmünket arra, hogy a Jézussal való találkozás felbecsülhetetlen dolog. Jézus jelenlétét életünk során fenntartani és ezzel az ő békéjét elnyerni akkor tudjuk, ha szívből megtartjuk parancsait. Hinnünk kell, hogy Jézus a legjobbat akarja nekünk. A mi dolgunk, hogy felfedezzük és megbecsüljük a jót az életünkben. Ha Jézus békéje költözik a szívünkbe, másoknak is segíteni tudunk. Minderre Savio Szent Domonkos életéből hozott példát, akit többen is védőszentül választottak e keresztelkedők közül.

Savio, akit társai egyszer fürödni hívtak, nemet mondott a csábító ajánlatra, arra gondolván, hogy nagyon megbántaná Don Boscót, aki megtiltotta, hogy fürödjenek, mert nem tudtak úszni.  Megbántotta volna Jézust is, ha nem teljesítette volna a parancsot, és ezáltal az édesanyját is. Savio szívből jövően tartotta meg Isten parancsát így egész életében érezhette Jézus jelenlétét.

A prédikáció után a keresztelés majd az elsőáldozás szertartása következett. Minden figyelem az ünnepeltek felé fordult, akik megilletődve válaszoltak János atya kérdéseire majd első alkalommal vették magukhoz az Oltáriszentséget, hogy megtörténjen a csoda, az első találkozás Jézussal.

           Bárdos- Dorkó Ágnes

a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium tanára