Péter és Pál apostol ünnepe

A hagyomány szerint Péter és Pál apostol különböző években, de ugyanazon a napon, június 29-én szenvedett vértanúhalált Rómában, Krisztus után 67-ben Pétert keresztre feszítették, kérésére fejjel lefelé; Pált lefejezték. Az üldözések idején mindkettejük ereklyéit a Szent Sebestyén katakombába menekítették. A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika.

Az egyház már a III. század közepétől megülte tiszteletüket június 29-én. Az V. században Nagy Szent Leó  már az egész földkerekségen elterjedt ünnepről beszél. A két apostol közös ünnepének egykor vigíliája és nyolcada is volt. Péter-Pál a magyar kalendáriumban jeles nap: az aratás (más néven takarás) kezdetének egyik leggyakoribb időpontja. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy ezen a napon hasad meg a búza töve, jelezvén, hogy aratható a búza, s kezdődhet az aratás. A népi megfigyelések szerint e napot követően vette kezdetét az igazi nyár.

Szent Péter a tizenkét apostol egyike, Róma első püspöke volt. Eredeti nevén Simon (héberül: figyelő, hallgató) Jézustól kapta a Péter nevet. Az apostolok közt mindnél lángolóbb volt: meg akarta tudni, hogy ki az Úr árulója, mert – ahogy Ágoston írja – ha ezt megtudta volna, fogával tépte volna szét. Az Úr ezért nem akarta árulóját megnevezni, mert ha megnevezi, Péter tüstént felugrott volna, hogy megölje. Ő ment az Úrhoz a tengeren; színeváltozásakor is őt választotta ki az Úr. Péter a legyőzhetetlen ,,Szikla”, amelyre Jézus Krisztus Egyházát építette, a kiválasztott pásztor, akinek az Úr átadta ,,a mennyek országának kulcsait''. Bárányokat kapott Krisztustól, hogy legeltesse őket; pünkösdkor háromezer embert térített meg beszédével; meggyógyította a béna Aeneast, feltámasztotta Tabitát, testének árnyékával gyógyította a betegeket; Heródes tömlöcbe záratta, ám egy angyal kiszabadította. Péter apostol a pápák, a halászok és Róma védőszentje.  

Az átváltozás órájáról, amikor Saulból Pál lett, drámai leírást ad Szent Lukács: Amikor Saulnak kimerítő lovaglás után kevéssel dél előtt a távolban feltűntek Damaszkusz tornyai, „az égből egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl? Pál megkérdezte: Ki vagy, Uram? Az folytatta: Jézus vagyok, akit üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned. Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba kézen fogva.” Itt három napig imádkozott és töprengett. Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit ismeretét. Ezután megnyíltak szemei és látott.

Szülei révén római polgárjoggal rendelkezett, ami különleges előnyöket biztosított számára: római állampolgárt nem volt szabad bírósági tárgyalás nélkül bebörtönözni, sem megkorbácsolni vagy keresztre feszíteni, így római polgárjoga Pál apostolt többször is megmentette. A keresztény hitre tért Pál a pogányok között teljesítette apostoli küldetését: Listrában egy bénát meggyógyított, feltámasztott egy ifjút, aki kiesett az ablakból és meghalt, és sok más csoda fűződik nevéhez. Málta szigetén vipera marta meg a kezét, de nem ártott neki, sőt: lerázta magáról a tűzbe.

(forrás: www.magyarkurir.hu)

Pünkösd a Szentlélek kiáradásáról, ajándékáról szól, sok mindent írnak, mondanak erről az ünnepről, ennek az eseménynek a világot megváltoztató fontosságáról, de azt, hogy a Szentlélek szép, sőt gyönyörű még nem hallottam.

Bérmálásra voltunk hivatalosak Diósgyőrbe. Felnőtt emberek is járultak e Szentség vételéhez.  Barcikáról hárman vettek részt, akiket Vitális Gábor atya komolyan és hosszan készített fel a Szentség felvételére: Molnár Ani, Illner Erzsike és Illner Mónika. Büszkén valljuk, kettő közülük cursillós testvérünk.  Láttam a csodát a felnőtt bérmálkozók szemében – arcában, mivel őket figyeltem.  Azt a hihetetlen átváltozást, amit a szemükben láttam nem lehet megmagyarázni, egyszerűen megszépültek és a boldogság ragyogott róluk.  Ilyet azért láttam már, egy évvel ezelőtt, amikor a lányom bérmálkozott, akkor azt hittem, az apai szemem látja a boldogság ragyogását, de most már biztos, hogy a Szentlélek volt, aki még szebbé tette őket. Megállapítottam, hogy a Szentlélek nemcsak tanítónk, segítőnk, éltetőnk, de szép és gyönyörű is, ez látszott rajtuk.

Még egy gondolat, a boldogság fertőző lehet, mert mi is boldogok lettünk, elkaptuk tőlük, ez mindnyájunk számára nagy kegyelmi ajándék, mert jó boldognak lenni!

Palánki Ferenc püspök atya kihangsúlyozta, hogy a kegyelemért nem kell fizetni, azt mindenki ingyen kapja. Mi ezt tudjuk, de gondolkodjunk el, környezetünkben, ha nem tudja mindenki, akkor ezt nekünk kell tudatosítani, nem holnap, hanem ma. A Szentlélek nekünk is segít, csak induljunk és tegyük a dolgunkat!

(Farkas Gábor)

Köztudottan zajlik az Avilai Szent Teréz templomunk külső felújítása. Alig egy hónapja még arról számoltunk be, hogy augusztus végére fogja elnyerni a végleges képét a plébániatemplomunk, ám mostanra kiderült, hogy a munkálatok nem várt módon, gyorsabb ütemben haladnak, ezért a nyári oratórium kezdetére elkészül a teljes renoválás. Mindössze a lábazat felújítása marad hátra, melyet az oratórium végeztével azonnal elkezdenek, így egyházközségünk minden tagja az előzetes tervekhez képest hamarabb gyönyörködhet az idén 102 éves templomunk megújult, méltán szép köntösében.

A kedves testvérek nagylelkű adományainak köszönhetően szépen halad előre a plébániát körülvevő kerítés felújításának ügye. Plébániatemplomunk külső megújulása miatt időszerűvé vált az elöregedett, korhadt, düledező kerítéselemek cseréjét is, melyet a hívek adományaiból szeretnénk megvalósítani. Örömmel teli az a tudat, hogy a hívek magukénak (is) érzik ezt a feladatot és jószívű hozzájárulásaikkal egyre több és több kerítéselemnek „van gazdája”. Pár hét alatt a cél eléréséhez szükséges mennyiség nagyjából fele összegyűlt, melyet ezúton is nagy szeretettel és hálával köszönünk. Szeretnénk az októberi templombúcsú idejére ezt a kivitelezést is megvalósítani, hogy méltó formája legyen, ne csak templomunknak, hanem a környezetének is.

Ahogy korábban is hirdettük a június 22-én induló oratóriumra a jelentkezés lezárult. Mivel a plébánia udvarának és területeinek befogadóképessége véges, így a jelentkezett, nagy létszámú gyermeksereg megfelelő színvonalú koordinálását ebben az esetben tudjuk garantálni. Köszönjük a jelentkezők lelkesedését és bizalmát egyúttal további türelmet kérünk a pontos menetrend és programok kialakítása végéig.

Nagy öröm, hogy a Szent Család-templom kertjében a város segítségével elhelyezhettünk 3 db padot. Így akik betérnek imádkozni, azok leülhetnek kicsit megpihenni és gyönyörködni a kertben. Köszönet azoknak, akik kérték és intézték a padokat és azoknak, akik folyamatosan gondozzák a kertet. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek, hogy térjenek be néhány percre imádkozni és megcsodálni a virágokat.

A kereszténység a XIII. századtól július 2-án a „nehézkes” Máriának, a Jézussal várandós Szűznek Erzsébetnél, Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatását (latinul Visitatio) ünnepelte. Az ünnepnap megválasztásába egy kis hiba csúszott. A szóban forgó esemény idején az evangélium szerint Erzsébet a szülés előtt állt (Lk 1,39–56), fia születését azonban már az ősegyház 8 nappal korábban, június 24-én megünnepelte. Ez lehet az oka, hogy a XVII. század derekától az ünnepet törölték a hivatalos római naptárból, de mivel a nap az aratás kezdetére esik, a közelmúltig jelentős dátum maradt, persze nem eredeti tartalma szerint, hanem aratóünnepként. Nálunk, hogy a többi Mária – („ősmagyarul” Boldogasszony) – ünneptől megkülönböztessék, a Sarlós Boldogasszony nevet kapta. Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta volt, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján.

Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse nagyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás a tárgya. Az ezen a napon szedett fűszernövények és persze a gabonafélék szentnek számítottak, varázserőt tulajdonítottak nekik. E napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. Az aratást másnap szent rítushoz illő áhítattal kezdték. Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték (napkelet!), az első két kévét keresztbe rakták. Mindez az „életet” jelentő új kenyérnek szólt, és benne tudván tudatlan a sarló, kasza alatt elhulló gabonaistennek, akinek kultusza Jézus Krisztus testének, a szent ostyának tiszteletében napjainkig töretlenül tovább él. Régi gyakorlat és hagyomány szerint sarlóval az asszonynép aratott, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Közvetlenül ebből ered, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat; Fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza (Mt 13,26–30).

Minden évben Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepéhez, június 29-éhez kapcsolódik a péterfillérek gyűjtése. Idén is az ezt követő vasárnapon, július 4-én gyűjtenek a katolikus templomokban a Szentatya karitatív céljaira.

A Péter-fillér, latinul „Denarius Sancti Petri” néven ismert adományt a római pápa támogatására gyűjti a Katolikus Egyház. E hagyomány a VIII. században, III. Gergely pápa idején kezdődött; eleinte csak az angolok, később a dán, svéd és norvég egyházak is csatlakoztak az adakozáshoz. 1870 és 1929 között ez volt a Szentszék egyedüli bevételi forrása, miután az állam megfosztotta a pápaságot a hagyományos bevételeitől. Később a lateráni szerződés rendelkezései értelmében az olasz állam kárpótlást fizetett az elkobzott egyházi vagyonért, és így rendeződtek a Szentszék pénzügyei. Az azóta a péterfillérekből befolyó pénzt karitatív célokra fordítja a mindenkori pápa. Magyarországon a gyűjtés 1953-tól XII. Piusz pápa engedélyével szünetelt, s csak 1994-től folytatódott.

Felajánló ima, amit Boldog Sándor István neveltjeivel minden nap elmondott:

Uram Jézus! Neked ajánlom fel a mai nap minden imádságát, munkáját, örömét, csalódását, szenvedését. Add meg nekem és minden munkás testvéremnek a kegyelmet, hogy úgy gondolkozzunk, mint te. Veled imádkozzunk, dolgozzunk és veled éljünk! Add, hogy teljes szívünkből szeressünk téged, s mindenütt, minden erővel neked szolgáljunk! Jöjjön el a te országod közénk, a gyárakba, a családokba. Ismerjenek és szeressenek téged mindenütt és mindenkor. Ments meg minket a bajtól és a bűntől! Legyen kegyelmed azokkal, akik veszélyben forognak. A munkában meghaltak békében nyugodjanak.

Ámen